Ásványtani Múzeum / Rendszertani gyűjtemény

A rendszertani gyűjteményben a több mint 10.000 ásványmintából mintegy 4.500 került kiállításra, és ezek a darabok 9 ásványcsaládba sorolhatóak, bemutatási sorrendjük pedig a német mineralógus, Strunz osztályozását követi. Több mint 700 különböző ásványfajt tekinthetünk meg (hozzávetőlegesen 850 elnevezés, beleértve a változatokat is), az ország területéről vagy külföldi lelőhelyekről, nagyon változatos, jelentős előfordulási geológiai helyszínekről.

1. Terméselemek. Itt található a termésarany-gyűjtemény, amely megnyitja a terméselemek sorát. További kiállított terméselemek: réz, ezüst (például a norvégiai Kongsbergből), vas, arzén (gömbszerű, szferoidális szerkezetű aggregátumok a romániai Săcărâmb (Nagyág) és Hondol településekről, vagy a japán Echizenből), kén (egészen 6 cm-ig terjedő kristályok a szicíliai Girgentiből), grafit és gyémánt. Jelentős tudományos értékkel bírnak a tellúr ásványminták is. A tellúr egy ritka ásvány, amelyet az osztrák származású magyar bányamérnök, Reichensteini Müller Ferenc József báró fedezett fel 1782-ben a Zalatnához közeli Facebányán, Erdélyben.

2. Szulfidok, szulfidsók, telluridok. A legjobban illusztrált ásványcsaládok egyike a rendszertani gyűjteményben, amely annak is köszönhető, hogy az ország altalaja gazdag az ilyen típusú lelőhelyekben. Az esetek többségében fémes aspektusú ásványokat csoportosít, amelyekből hagyományos módon nyerték az iparban feldolgozott legfontosabb fémeket (réz, ólom, zink stb.). Ezek közül legismertebbek a kalkopirit, szfalerit és a galenit. A látogatók megcsodálhatják a közel 3,5 cm-es tökéletes piritkristályokat, amelyek a Bucium-Arama Fehér megyei bányából származnak, (elismert a méret szerinti országos rekordban, ebben a kategóriában). Továbbá megtekinthetik a változatos formájú antimon (stíbium) kristályokat, amelyek Nagybánya környékéről származnak. A ritka ásványok csoportjába tartoznak a jelentős tudományos értékkel bíró arany- és ezüsttelluridok az Erdélyi-középhegységből: petzit, silvanit, krennerit, nagyagit, amelyeket legelőször Erdély területén fedeztek fel (Nagyág, Aranyosbánya), valamint a hessit (Botesbánya), amely nagyméretű kristályokkal van jelen a kiállított minták között (1–3 cm).

3. Halogenidek. Az Erdélyi-medencét, amely körülbelül 12 millió évvel ezelőtt egy hatalmas sós lagúnát képezett, a folyamatos elpárolgás következtében egy masszív kristályos sóréteg borította be, a halit (kősó) nevű ásványból alkotott üledékes kőzet. A gyűjteményből nem hiányozhatnak tehát a változatos kristályok, az Erdélyi-medence bányáiból (sóbányák) származó nagyméretű halitok (13 cm-ig), de a „klasszikus” lelőhelyekről is találunk ásványmintákat, pl. Stassfurt (Németország), Wieliczka (Lengyelország) vagy Kalifornia (Amerikai Egyesült Államok). Egy másik látványos ásvány, amely szépségét a kristályok tökéletességének és színgazdagságának köszönheti, a fluor, romániai (Kapnikbánya, Bánság), és külföldi (Németország, Nagy-Britannia stb.) ásványmintákkal.

4. Oxidok és hidroxidok. A csoport a földkéreg leggyakoribb ásványait foglalja magába (az ásványfajtáknak hozzávetőlegesen 17%-át, amelyekből 12%-ot csak a szilícium-dioxidok tesznek ki, különösen a kvarc és az opál). Több tíz ásványminta került kiállításra: kvarc (ametiszt, sziklakristály, füstkvarc), – illetve kalcedonfélék (jáspis, achát stb.), továbbá opál (nemesopál, tűzopál, opalizált fa) hazai és külföldi lelőhelyekről. Az oxidásványok közé tartozó egyéb ásványfaj a nemesebb változatok közül: korund (kék változata a zafír, vörös változata a rubin), és a krizoberill. A magnetit és hematit a legfontosabb vasércásványok, Romániában főként a Bánságban termelik ki (például Vaskőn), vagy a Kolozs megyei Maşca-Băişoara bányában.

5. Nitrátok, karbonátok, borátok. A kiállított ásványok közül megemlíthetjük a kalcitot, amelyet színtelen és teljesen átlátszó kristályok képviselnek (beleértve a nagykristályos kalcitot, azaz az izlandi pátot), vörös (mangántartalmúak), vagy a Nagybánya térségére jellemző „specialitás” – fekete vagy kétszínű (fehér és fekete) változatban. A ritkaságok között tartjuk számon az aragonit kristályokat Spania Dolinából (Szlovákia, 7cm-ig) vagy Korondról, Hargita megyéből (1–2 cm). Két élénk színű, réztartalmú ásvány, az azurit (kék) és a malachit (zöld), szintén vonzza a látogatók tekintetét. A ritkaságok közül megemlíthetjük még a ludwigitot, amely a Krassó-Szörény megyei Vaskőről került be, illetve a szaibélyit és kotoit fajtákat a Bihar megyei Rézbányából.

6. Szulfátok, kromátok, molibdátok, wolframátok. A Koppándról vagy Kolozsvárról származó celesztin tökéletes kristályok a külföldről származók mellett láthatóak (Németország, Olaszország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok stb.). A barit (súlypát vagy bárium-szulfát) báriumtartalmú rombos kristályrendszerű, a szulfátok barit-csoport ásványegyüttese közé tartozik. Látványos ásvány. Előfordulása Nagybánya vidéke, vagy ritkábban Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia. A gipsz masszív formában is előfordul – alabástrom, vagy különböző alakú és méretű ásványok formájában. Figyelemreméltó még a krokoit (másik nevén vörösólomérc) egy természetes ásvány, amely monoklin rendszerben kristályosodik (Tasmania, Ausztrália), tűzvörös színnel, vagy a réz-szulfátok (kalkantit, devillin stb.) a kék és zöld szín különféle árnyalataiban.

7. Foszfátok, arzenátok, vanadátok. A változatos formájú és színű apatit kristályok a földgolyó nevezetes lelőhelyeiről (Kanada, Németország, Csehország, Ausztria, Norvégia stb.) a ritkább ásványfajok mellett találhatóak, amelyek közül egyeseket itt fedeztek fel először (például a Hunyad megyei Nagyágról származó krautit). Élénk színükkel – kék és zöld – szintén vonzzák a látogatók tekintetét a rézfoszfátok és -arzenátok (türkiz, lavendulán stb.).

8. Szilikátok. A legnagyobb számú ásványfajtával rendelkező osztály (az ásványok több mint 25%-a), a természetben való jelentőségük nagy (ezek alkotják a földkéreg közel 80%-át). Általában átlátszó és kemény ásványok, és amikor élénk színekben tűnnek föl, ékkő gyanánt is fel lehet használni: gránátcsoport, topáz, berill (a nemes berill drágakő legismertebb színváltozatai a zöld smaragd és az égkéktől a tengerkékig terjedő színekben pompázó akvamarin), turmalin, jadeit és nefrit. Legtöbbjük híres vidékekről származik (Oroszország – Ural-hegység, Olaszország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok stb.). A ritka ásványok, mint például a gehlenit, amelyért Románia világrekordot tart a kristályok méretei alapján, 15 cm (a gyűjteményben egészen 7 cm hosszúságú kristályformák találhatóak), vagy a tilleyt a Hunyad megyei Felvácáról, komoly tudományos érdeklődés célpontjai. A földpátok (beleértve a „nemes” változatokat is, mint például az amazonit vagy a labradorit) számtalan változatban vannak jelen.

9. Organikus ásványok. Kevesebb ásványfajt tartalmazó osztály, amelyet a szén, a hidrogén és az oxigén vegyületei alkotnak. A múzeum leglátványosabb ásványmintái a borostyánkő, vagy költői nyelven az „istenek könnye” (Ovidius) a Buzău megyei Colți-ról és a Prahova megyei Vălenii de Munte térségéből. Ez az ásvány tulajdonképpen fosszilis (megkövesedett) természetes növényi gyanta; amely főként az átalakulás kezdeti szakaszában magába zárhat rovarokat vagy egyéb fosszilis élőlényeket. Ezenkívül különböző széntípusokat is láthatunk: organikus kőzeteket, amelyek tulajdonképpen a fosszilis növények átalakulásából létrejött, szénben gazdag szerves anyagokból formálódott tüzelőanyagok.